Címlap » Blog » Terepen: Szúnyogok földjén

Terepen: Szúnyogok földjén

Előfordul, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Van, mikor pont ezért lehetőségünk nyílik valami másra, amit szintén szeretünk. Azonban létezik az az eset is, hogy az ölünkbe pottyant kedvező alkalmat egy aprócska állat keseríti meg. Valahogy így jártunk mi is.

Gábor barátom felhívott, hogy olvasta a csepel.hu oldalon, miszerint a Kulturális Örökség Napja Csepelen címmel megrendezett idei esemény keretében lehetőség van a csepeli Gabonatárház látogatására. Nem fotós túrának szántuk, csak egy egyszerű „gyárlátogatásnak”. Valami régről eredő indusztriális érdeklődésünk miatt lenyűgöznek bennünket a gyárépületek, a hatalmas üzemek és gépek.

A ránk már lassan jellemző módon ismét nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztük. Persze néha ebből sikerül előnyt kovácsolnunk. (Most egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól jártunk e.)

Ha minden simán ment volna, akkor ezen írásunk meg sem születik. Sajnos a korlátozott létszám miatt, már nem fértünk bele a keretbe. Na tessék, megint sikerült lemaradni valamiről.

Szerencsére nem vagyunk túl búskomor alkatúak, így azonnal felmerült a gondolat, hogy a keletkezett szabadidőnkben, ismét hódolhatnánk közösen hobbinknak. A rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt, nagy túrát ugyan nem tervezhettünk, ezért úgy gondoltuk, hogy valahol a közelben készítünk pár makró képet. Bár meglepő lehet, ezúttal tudatosan választottuk meg a fényképezés ezen ágát. Gábor „éles” szituációban is szerette volna finomítani, a nemrégiben vásárolt kiegészítőinek beállítását, a szebb képek elkészítésének érdekében, és én is ki szerettem volna próbálni egyik eszközét. Így esett a választásunk a szigetszentmiklósi tanösvényre.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág partján vezető ösvényen majd kellemesen eltöltjük időnket, a szitakötők, rovarok, növények fotózása mellett még akár „vizes fotót”, tájképeket is készíthetünk, gondoltuk. A helyszínen kellemes volt végigsétálni, de fotók készítésére azonban nem inspirált minket a környezet. Mikor odafele utaztunk, az útról láttunk egy tavat, így gondoltunk egyet beültünk az autóba és visszamentünk a tóhoz.

Megérkezésünkkor úgy véltük, hogy ez az a hely amit igazán kerestünk. A tó, a hatalmas, növényekkel borított terület, rengeteg fotótéma eséllyel kecsegtetett minket. Az intenzív napsütés pedig elég fényt bocsát rendelkezésünkre makrózáshoz, ahol leginkább a „fényhiánnyal” küzd az ember, pláne ha nem egy céleszköz (makróobjektív) segítségével próbál képeket készíteni. Úgy nézett ki, hogy minden ideális, és „jobbnál jobb képeket” készítünk majd. Ekkor még mindig nem tudtuk mi vár ránk.

Mikor elindulunk valahova fényképezni, próbálunk a legnagyobb gondossággal előkészülni. Leírásokat olvasunk az adott helyről, utána nézünk a nap járásának, hogy mely időpontban milyen irányból számítsunk a fény érkezésére, mikor nyugszik a nap, mennyi az útidő, milyen a terep, milyen időjárásra számíthatunk. Jelen esetben is megtettük a szokásos előkészületeket, és mert vízpartra készültünk, abban biztosak voltunk, hogy a szúnyogokkal számolnunk kell. Biológiai tanulmányaink, és több évtizedes földi létünk tapasztalatai alapján tisztában vagyunk azzal, hogy a szúnyog nem egy vegetáriánus faj, és mint Drakula gróf előszeretettel fogyaszt vért, valamint azt is tudjuk, hogy étkezése során belénk fecskendezett antikoaguláns anyag hatására viszkető tünetek jelentkeznek a bőrön. Szóval számítottunk rá, hogy napnyugta táján megjelennek és összecsípkednek, de hogy fényes nappal, a tűző napon csapatosan „támadnak” ránk, arra igazán nem gondoltunk.

A brutálisnak nevezhető körülmények ellenére próbáltuk tartani magunkat, és ragaszkodtunk ahhoz, ha már végre eljöttünk, akkor bizony itt fotózás lesz. Egy külső szemlélő számára úgy tűntünk volna, mint egy megelevenedett burleszk film. Fotótéma kiválasztása közben csapkodás, legyezés, káromkodás, rángatózás. Ezt követte a kép meg komponálása és az exponálás, miközben tömérdek szúnyog lát neki a táplálkozásnak. Ezt természetesen újabb csapkodás, rángatózás követett és a velejáró szitokszavak változatos, már már imaként morzsolt füzére. Természetesen ezt minden képkészítés esetén megtettük. Az idő múlásával, és rengeteg csípést követően már úgy néztünk inkább ki, mint egy elmegyógyintézetből kiszabadult örjöngő himlős beteg, aki fotósnak képzeli magát.

Bármennyire is próbáltunk kitartóak lenni, eljött az a pont, mikor beláttuk, ezt így nem lehet normálisan csinálni. Összepakoltuk a cuccainkat, bemenekültünk a védelmet ígérő autóba és hazafelé vettük az irányt.

A terep. Ekkor még lelkesen kezdtünk bele a fotózásbaA terep. Ekkor még lelkesen kezdtünk bele a fotózásba

Az első fotó még boldogan.Az első fotó még boldogan.

Azt hiszem ekkor már kezdtem gondolkodni, hogy sokáig tart beállítani az állványt.Azt hiszem ekkor már kezdtem gondolkodni, hogy sokáig tart beállítani az állványt.

Feküdjünk a növényzetbe gombát fotózni! Nem kellett volna.Feküdjünk a növényzetbe gombát fotózni! Nem kellett volna.

Gábor meseszerűen lágyított fotója már-már feledteti a zord körülményeket.Gábor meseszerűen lágyított fotója már-már feledteti a zord körülményeket.

Gábor karján és kézfején kezdenek feltünni a megpróbáltatás nyomai.Gábor karján és kézfején kezdenek feltünni a megpróbáltatás nyomai.

Aznap nagyon utáltuk őket.Aznap nagyon utáltuk őket.

Egyéb repülő rovarokkal is találkoztunk. Velük jól elfértünk egymás mellett.Egyéb repülő rovarokkal is találkoztunk. Velük jól elfértünk egymás mellett.

Mennyivel barátságosabb egy nektárt szívogató rovar.Mennyivel barátságosabb egy nektárt szívogató rovar.

A fények gyönyörű színeket varázsoltak.A fények gyönyörű színeket varázsoltak.

A dekoncentráltság nyomai már fellelhetőek.A dekoncentráltság nyomai már fellelhetőek.

Szerintem a nap képe lett.Szerintem a nap képe lett.

A fotózásnak köszönhetően újabb tapasztalatokat sikerült szerezni. Nevetés

  1. A szúnyog csíp.
  2. Sok szúnyog kellemetlen és több csípést szerezhetünk be egységnyi idő alatt.
  3. A rengeteg számú szúnyog védőöltözet nélkül már elviselhetetlen.
  4. Ez még tűző napon is így van.
  5. Ha bejutottunk volna a Gabonatárházba, lehet nem lennének újabb fotóink, viszont nem is vakaróztunk volna egy héten keresztül.
 

Megjelenés: 2014. október 13. 16:00 | Szerző: Csoki

Kategória: Fotós túrák, kalandok

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem