Címlap » Blog » Terepen: Dera-patak szurdokvölgye

Terepen: Dera-patak szurdokvölgye

Mostanában igazán nem panaszkodhatunk, Csokival nemrégiben egy újabb fotós kiruccanásra sikerült időt szakítanunk. Ezúttal a Pilisszentkereszt közelében található Dera-patak szurdokvölgyében jártunk.

Mivel most kifejezetten az őszi erdő színpompájára gyúrtunk nem mertük bevállalni a kockázatot és az első szóba jöhető szabad hétvégére időzítettük a kirándulást. Egyértelműen az ésszerűnél némileg korábbi időpontra, hiszen még éppen csak elkezdtek színt kapni a levelek, de mivel sem az eddigi időjárás sem az előrejelzések nem sugallták azt, hogy szép színes ősz áll előttünk inkább szerencsésebbnek gondoltuk a kicsivel több zöld árnyalatot a lombkoronában, mint mondjuk egy brutál szeles nap után a lombkorona majdnem teljes hiányát. Fogjuk rá, az azóta eltelt három hét tulajdonképpen minket igazolt így mondhatjuk, hogy szerencsénk volt.

Fotós hátizsákjaink tartalmának összeállításánál mindketten úgy gondoltuk, hogy erre a túrára csak a legszükségesebb eszközöket visszük magunkkal, azokat amelyek az előre tervezett témák fotózásához - tájképek, makrók, hosszú záridős képek - elengedhetetlenek. Nyilván ezekhez a témákhoz teljesen eltérő cuccok kellenek ezért mint az várható is volt olyan hatékonyra sikerült a szelektálás, hogy végül a teljes felszerelésünk az utolsó csavarig a hátunkon lógott, sőt Csoki még az elengedhetetlen tábori konyhát is hozta egy klasszikus zöld szimatszatyorba integrálva, melynek számunkra legfontosabb eleme minden alkalommal egy birodalmi űrméretű termosz tele kávéval.

Az induláskor még kellemes kora reggeli napsütést Békásmegyer határában teljesen váratlanul ordas nagy köd váltotta fel de olyan, hogy nem hittünk a szemünknek. Szerencsére mindketten az optimista hangulatunkat hoztuk el magunkkal és az első meglepetésünkből felocsúdva nagy erőkkel kezdtünk lelkendezni azon, hogy mennyire állatul fog kinézni ez a köd az erdőben. A köd viszont úgy gondolta, hogy sose tudjuk meg mennyire állatul, Csobánkát elhagyva amilyen pillanatok alatt jött ugyanolyan hirtelen fel is oszlott. A parkolóként funkcionáló rétre megérkezve a gyors parkolást és felmálházást követően rögtön bevetettük magunkat az erdőbe hiszen a hely népszerű és közismert kirándulóhely, úgy számoltunk, hogy az őszi jó időben szép számmal fognak érkezni a természetszerető családok és lesz egy kis tömeg. Ez nem igazán jött be, ahogy a reggel délelőttre váltott nem tömeg lett, hanem igazi tumultus.

Egy levélnyi őszEgy levélnyi ősz

Sajnos mindjárt a szurdok elején kissé szomorúan kellett megállapítanunk, hogy a patakmederben egyáltalán nincs víz, pedig a hosszú záridős képek tervét egyértelműen a víz látványára építettünk. Mivel a kijárt túristaútnál jóval izgalmasabbnak ígérkezett a patakmeder jókora sziklái között botorkáltunk felfelé, fotótémákat keresve. Egy frissen újjáépített fahíd alatt aztán Csoki megtalálta a nap első ígéretes témáját egy szép tájrészletben sziklákkal, fatörzsekkel, girbe-gurba földbe kapaszkodó vaskos gyökerekkel, elő is került táskájából a Pilismaróton már bejáratott kompozíciós segédeszköz. Ez általában előre vetíti, hogy barátom hosszabban is el fog időzni az adott helyen, így hát én is valami téma után néztem és ha már az erdőbe magammal cipeltem az összes vackomat, gondoltam legyen haszna is, megpróbálok néhány makrót lőni valamiről.

Csoki az ideális nézőpontot keresiCsoki az ideális nézőpontot keresi

Ahogy ezen a képen látszik is Csoki hozta a szokásos formáját. Miután elkészült a tájképpel újabb témát talált melynek kellően alapos kidolgozására magát cseppet sem kímélve és a nyilván gazdag kullancspopulációval mit sem törődve a kövek közé feküdve ismét számottevő mennyiségű időt szentelt. Így nekem is adódott elég időm és lehetőségem kihozni valamit ebből az apró pókból. Hogy barátomnak megérte-e ebben a nyakatekert pózban a hideg sziklák közé vetnie magát azt sajnos nem tudom, mert végül egyetlen képet sem mutatott, mely ebből a nézőpontból készült volna.

DiszkópókDiszkópók

Miután Csoki újabb inspiráló tájrészletet a híd környékén már nem fedezett fel és az én pókom együttműködési hajlama sem mutatott már túl a "folyamatosan a potrohom mutatom a kamera felé" stádiumon tovább haladtunk a patakmederben. Miközben ismét megvitattuk mennyire sajnálatos, hogy a mederben egyáltalán nincs víz többnyire az őszi erdő hangulatát megfelelően visszaadó képek készítésével próbálkoztunk, több kevesebb sikerrel.

SzínpadonSzínpadon

A gomba magányaA gomba magánya

Ahogy egy-egy ígéretesebb témánál hosszabban elidőzve egyre feljebb haladtunk az amúgy nem túl hosszú szurdokvölgyben örömmel tapasztaltuk, hogy itt-ott már csordogál egy kevés víz a mederben ami a hosszú záridős képek tekintetében némi bizakodásra adott okot. Az a poroszkálás amit ilyenkor előadunk általában falja az időt, most is csak akkor döbbentünk rá, hogy már fél egy is elmúlt, mikor Csoki egy helyen lepakolt és kijelentette, hogy őt annyira megihlette a fákkal szegélyezetten távolba kanyargó lehullott levelekkel díszített túristaösvény látványa, hogy azonnal képet fog róla készíteni. Egy kép nem a világ gondolhatnánk, nos ezt a képet elkészíteni mintegy huszonöt percet vett igénybe. Nem a beállítás tartott eddig, hiszen Csoki fél perc alatt felállította az állványt, rátette a vázat, komponált, fókuszált és... várta, hogy a felvétel elkészítéséhez szükséges két másodpercben senki ne legyen a képkivágásban. Ekkor már elég komoly forgalom volt, számolatlanul haldtak el mellettünk a kiránduló családok, nyugdíjascsoportok, így hát várakozás közben komótosan megebédeltünk, ittunk kávét, beszélgettünk, kép még sehol és a helyzet elég reménytelennek látszott. Az külön vicces helyzeteket eredményezett amikor az ösvény szélén állványra felállított kamera és mindenfelé ledobált felszerelési tárgyaink mellett elhaladó kirándulók egy része úgy gondolta mindenképpen humoros megjegyzésekkel kívánja kommentálni tevékenységünket. Ezeken elég jókat derültünk, a nap nyertesének azt a hölgyet választottuk aki találóan csak enyit kérdezett: Forgalomszámlálás?

A kép, aminek elkészítéséhez huszonöt percre volt szükségA kép, aminek elkészítéséhez huszonöt percre volt szükség

Végül mégis adódott két másodperc - nem több! - mikor Csoki elkészíthette a képet, majd elégedetten összeszedtük a motyónkat és tovább indultunk. Az alsóbb részekhez képest kicsit feljebb már egész normális menniységű víz csordogált a mederben így kezdtünk a víz látványára alapozó őszi hangulatképeket gyártani. Talán nem is lettek rosszak.

NyugalomNyugalom

TükröződésTükröződés

Fibonacci spirálFibonacci spirál

Csoki olyan képek készítésével is kísérletezett melyeken központi témaként szándékosan nem emelt ki semmit, elmondása szerint a képen ábrázolt textúrával az őszi színek kavalkádjának bemutatása és az őszi hangulat megidézése volt a célja.

RétegekRétegek

CsobogóCsobogó

Csendes vízCsendes víz

A katica már fázik kicsitA katica már fázik kicsit

Én két fényértéknyit zárnék még a rekeszen - mondta a segítőkész gordon szetter, miután megtekintette Csoki beállításaitÉn két fényértéknyit zárnék még a rekeszen - mondta a segítőkész gordon szetter, miután megtekintette Csoki beállításait

Végül a völgy Pilisszentkereszt felőli végénél eljutottunk az egyetlen olyan csobogóhoz, melynek vízhozama egyáltalán elérte azt a szintet, hogy különösebb értelme legyen hosszú záridővel próbálkozni. Azt nem mondanám, hogy előre készültünk volna arra, hogy az azonos témáról készült képeinket majd jól összehasonlítsuk, de több hasonló jellegű vízesés nem lévén mindketten ugyanazt a témát fotóztuk így óhatatlanul is adja magát az összevetés. Bár tulajdonképpen ez már a Pilismaróton készült képeknél is bejött, elég jól lehet így ismereteket és tapasztalatokat szerezni. Szóval összevetve a született alkotásokat tisztán látszik, hogy az enyém inkább aféle alapos iparosmunka: a beállítások rendben vannak, a kidolgozás és utómunka is mondjuk oké, de a nézőpont felettébb statikus érzetet kelt és meglehetősen unalmas is. Csoki viszont észrevette a lényeget a mozgó vízfelszínen úszó keringve táncoló levelekben és ezt sikerült is a képre komponálnia. A jól megválasztott nézőpont sokkal izgalmasabbá, mozgalmasabbá tette a képet, mondhatjuk, hogy ezzel Csoki ezt a kört óriási fölénnyel nyerte.

Vízesés az én szememmelVízesés az én szememmel

Vízesés ahogy Csoki láttaVízesés ahogy Csoki látta

SzurdokvölgySzurdokvölgy

A mély völgybe a visszaúton már meglehetősen kevés fény szűrődött be, kézből már problémás lett volna kitartani egy-egy képet, nem is nagyon álltunk meg fotózni. Íg viszont az utat visszafelé az odaút idejének töredéke alatt megtettük és a parkolóban nagy örömmel állapítottuk meg, hogy maradt még időnk bőségesen a tervezett hazaindulásig. Némileg szűkítettünk a felszerelésen, majd felmásztunk a völgy felső peremén vezető túristaútra lombozatot fotózni ellenfényben. A ráadás jó volt, majdnem a szurdok feléig eljutottunk mielőtt visszafordultunk volna ám sajnos, hogy valamennyire azért hűek maradjunk eddigi önmagunkhoz ezek az ellenfényes képek nem ütötték meg a mérce "nyilvánosságra hozható" szintjét.

 

Megjelenés: 2014. november 05. 14:45 | Szerző: GYGabor

Kategória: Fotós túrák, kalandok, Lencsevégre való

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem