Címlap » Blog » Télbúcsúztató

Télbúcsúztató

Eltelt március első hete, és most már talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom vége a télnek, bár csak némi fenntartással merem leírni mindezt. Történt ugyanis, hogy mintegy két héttel ezelőtt az első tavaszinak tűnő napsugarak által kellemessé varázsolt napot követő reggelen a szép idő által inspirálva nekiláttam, hogy az idei tél gyérre sikerült fotótermését learatva összeállítsam e bejegyzés képanyagát.

Nehéz volt a válogatás, na nem a bőség zavarába estem, hanem éppen ellenkezőleg, rá kellett jönnöm, hogy talán idén nem is született elég vállalható kép egy télbúcsúztató összefoglalóhoz. Ráadásul jópár régóta tervezett téli témámra idén nem is jutott idő, vagy megfelelő alkalom, ezekről a tavaszias idő láttán a következő télig fájó szívvel le is mondtam. Talán túl korán, mert az előző évek képeit is áttekintve több órán át szelektáltam (sajnos az eredményen ez nem látszik), majd mikor ezzel végeztem kinéztem az ablakon. Kint durván szakadt a hó és volt vagy öt centi, én meg ahelyett, hogy az utolsó utáni lehetőséggel éltem volna, ott  gubbasztottam a monitor mögött.

Bár nem fotóz(hat)tam annyit mint szerettem volna azért panaszra nem lehet okom, hiszen idén volt tél, volt hó, ezek mostanában azért már erős kuriózumnak számítanak. Végre - ami eddig valahogy sosem jött össze pedig olyan régen terveztem már - sikerült eljutni a befagyott Balatonhoz is. Az már már kérdés, hogy értékelhető kép e kirándulás fényét nemigen emelte, de az nem az időjáráson, hanem rajtam múlott, mint általában. Nagyon pályáztam az olvadáskor a déli partnak nyomott "jéghegyekre" is, de az sajnos szabadidő hiányában kivitelezhetetlen volt. Jövőre (ha történik ilyesmi egyáltalán) semmiképpen sem szeretném kihagyni.

A Balatonhoz fűződik az idei tél leghaszontalanabb, ám Touchdownszámomra legszórakoztatóbbnak bizonyult tapasztalata is. Kacsát vízre leszállni még én is számtalanszor láttam, ám azt megfigyelni, hogy ezt a tevékenységet miképp kivitelezik a derék szárnyasok jégen, még sosem volt módom tanulmányozni eddig. Sajnos a kép életlen és nem is adja vissza a dolog hangulatát, de én konkrétan szétröhögtem magam. Tulajdonképpen a művelet ugyanúgy zajlik mint nyáron a víz esetében, egészen addig amíg a futómű nem éri a jeget. Ezt a pillanatot aztán vad szárnycsapkodással kísért kétségbeesett fékezési kísérletek és néhány méteres kamikazeszerű irányíthatatlan siklás követi. Az látszik, hogy a jobb érzésű példányok igyekeznek úgy megválasztani a jeget érés röppályáját, hogy haladási irányukban szabad legyen az út (eleve megpróbálnak a nagyobb csoportosulásoktól távolabb leszállni és inkább a biztos talajfogást követően odatipegni), de a síkos felületen esetlenül totyogó sokadalom ezt eléggé megbonyolítja, így az érkező madár néha élő tekegolyóként tarolja le tollas haverjait, miközben méltatlankodó hápogással dől jobbra-balra az egész díszes kompánia. Így meglehetősen mulatságos jelenetek tanúja voltam.

Néhány idei és tavalyi, (még 2010-ben készült is akad közte) képpel búcsúzom a téltől. Jön a tavasz...

 Üresen  Hófúvás   Csúszka  Bütykös hattyú 
 Üresen  Hófúvás  Csúszka  Bütykös hattyú
 Nyárra várva   Jégmező  Téli álom  Periszkóp
Nyárra várva
 Jégmező Téli álom
Periszkóp
 Híd  Útelágazás  Jégtáblák  Úttalan utakon
Híd Útelágazás
Jégtáblák
Úttalan utakon
 

Megjelenés: 2012. március 10. 08:00 | Szerző: GYGabor

Kategória: Pár mondatban

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem