Címlap » Blog » Nyakpánt vs. csuklópánt

Nyakpánt vs. csuklópánt

Minden előjel nélkül egészen váratlanul előállt problémával kell szembenéznem a napokban. Két év után a K200D gyári nyakpántja (O-ST53) alattomos módon az enyészet útjára lépett.

Mióta DSLR-re váltottam küzdök azzal a dilemmával, hogy hogyan tartsam a gépet magamnál úgy, hogy az kéznél legyen, de mégse fenyegesse a veszély, hogy bármihez is nekicsapom. Nyilván direkt a fotózásra kihegyezett alkalmakkor a dolog különösebb problémát nem jelent, mert csak akkor kerül elő a táskából a gép amikor tényleg szükség van rá. Olyankor van gond amikor a gép állandóan kéne, mondjuk egy párommal közös kiránduláson, egy társasutazáson vagy városnézésen. Ilyen alkalmakkor nincs idő babrálni az előszedéssel, ami egyébként nálam nem is olyan egyszerű. A Csoki által vázolt módszer például a táskám sajátosságai és saját bénaságom okán nálam egyáltalán nem működik, hiszen a tatyón annyi patentot cippzárt és tépőzárat kell oldani, hogy mire a tartalmához férek lemegy a nap. Nyitva meg mégsem hagynám, bár nekem még úgy sem egyszerű kiszedni a gépet belőle, de az biztos, hogy bármely nálam kisebb kézzel de nagyobb kézügyességgel megáldott gonosz emberke könnyedén kirámolná.

A nyakpánt ugyan kényelmes (egy darabig) de a gép könnyen Igényes részletekodaverődik bármihez, ráadásul az LCD általában pont inggombhoz esik, így a karcolások megelőzése érdekében egy jó védőfólia nem jelent pénzkidobást. A géphez gyárilag adott hangzatos O-ST53 nevet viselő nyakpánt már a kezdetek óta nem tudta elnyerni a szimpátiámat. Nem a kivitelével van gond (illetve most már mégis), tetszetős és viszonylag kényelmes is, de a nyakban himbálódzó tükrös látványára nekem (és sajnos nem csak nekem) mindíg a vicsorogva kattogtató japán túristák sáskajárása ugrik be, bár mondjuk egy társasutazáson éppen én sem lehetek különb a helyiek szemében.

Mivel a nyakba lógatást nem kedvelem és a csuklóra tekert nyakpánttal kézben hordozás sem vált be hosszú távon tavaly Még csak nem is kínaihosszas mérlegelést követően de mint később kiderült mégiscsak elhamarkodottan vettem egy JJC HS-N típusú csuklópántot. Nem jött be. Ugyan a honlap félkövér betűtípussal piros színnel írva hirdeti, hogy az anyaga igazi bőr, a tapintása erről engem nem győzött meg. Nem vagyok ugyan tímár, de ilyen puha, csúszós mesterséges érzetet keltő bőrrel még nem találkoztam. Bocs JJC ha tényleg bőr, de akkor sz@r bőr szerintem. Azon kívül, hogy egyáltalán nem lélegzik és így már rövid távon is kényelmetlenné válik a megheletősen nagy kezem miatt a jobb hüvelykujjal teljesen használhatatlanná teszi a hátsó tárcsát. Egyszerűen nem érem el. Ráadásul a csuklót körbefogó, tépőzárral záródó biztonsági szíj is olyan sután van megoldva, hogy sehogyan sem sikerült használhatóra beállítani. Na mondtam szétszedem az egészet és majd én jól újra befűzöm a szíjat a magam módján. Így is tettem, még rosszabb lett, és most már az eredeti módom sem vagyok képes visszafűzni, szóval nem is használom.

Kényszermegoldásként maradt a nyakpánt, azonban két év Oszlásnak indultalatt a pánt belső felületére varrt bársonyszerű réteg megadta magát, egyszerűen elbomlik. Érdekes módon nem fokozatosan, hanem egyik napról a másikra, egyszer csak azt vettem észre, hogy tiszta mocsok az ingem. Lehet persze, hogy éppen jobban megizzadtam mint szoktam és ez segítette hozzá a végső pusztuláshoz. Nem lepődnék meg rajta, sajnos olyan a verejtékem mint az alien vére, maratni lehet vele. Elég ha megfogok valamit, olyan ujjlenyomatok maradnak utánam, hogy nyomrögzítésnél még porozni sem kell, nem is futnék be nagy karriert bűnözőként.

Szóval a pánt porlad, mielőtt másikat veszek körülnézek egy kicsit a kínálatban, hátha találok valami megfelelő alternatívát. A tapasztalatokkal később visszatérek.

 

Megjelenés: 2011. június 30. 08:00 | Szerző: GYGabor

Kategória: Fotós kellékek, kiegészítők

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem