Címlap » Blog » Nikon 24/7 fotópályázat

Nikon 24/7 fotópályázat

Nikon 24/7 címmel fotópályázatot indított a Facebookon a Nikon Magyarország, melyen a 14. életévüket betöltött, Magyarországon bejelentett lakcímmel és Facebook fiókkal rendelkező személyek vehetnek részt. Link: Nikon 24/7 fotópályázat

A Facebookon szervezett fotópályázatoktól általában a hideg is kiráz, hiszen a közösségi portál lehetőségeit megragadva azok többnyire nem szólnak másról csak puszta lájkvadászatról. Bár az ilyen "pályázatoktól" a komolyabb versenyzők többnyire távol tartják magukat megnyitva így az esélyt a magamfajta gyengébb képességűek előtt is egy jobb helyezés eléréséhez, azonban a kialakuló végeredmény többnyire kevésbé a teljesítményünket, sokkal inkább a kapcsolati hálónk erősségét demonstrálja.

Szerencsére a Nikon pályázata nem ilyen, a nyertest szakmai zsűri választja ki, lájkok még csak a horizonton sincsenek.

Lényege, hogy háromszor egy héten keresztül napi egy véletlenszerűen kapott téma megfotózása a feladat. Az adott témában készített fotó feltöltésére 24 óra áll rendelkezésre, ha lekésed azt a hetet buktad. Ilyen lebonyolítási formában ez egész érdekesnek tűnik, egy picit az ebben az évben már meg sem rendezett (vajon miért?) Fotómarathon utánérzésének is tűnik.

A fődíj kívánatos (Nikon D7000 váz) még akkor is, ha csak egy pucér vázról van szó obi nélkül és még a nyeremény után fizetendő adót sem vállalja át a cég.

Nyilván ez a pályázat sem szól másról, minthogy a szervező a marketingtevékenységéhez kellően költséghatékony módon szerezze be az alapanyagot, mondjuk ki, ingyenképeket gyűjt. Persze az enyémeimmel úgysem mennek sokra.

Jujj, de kínos...
   Jujj, de kínos...

Nem kérdés, hogy a pályázat indulása (az ilyenkor szokásos módon) közel sem volt zökkenőmentes, de ez az egész annyira jó játéknak tűnik, hogy megér egy kis idegeskedést. Aki a jó magyar szokások szerint feltörő hőbörgésekre és egymás fikázására kíváncsi megtalálja a hozzászólásokban. Kevésbé vérmes játékosok ugyanott a pályázat részletes feltételeit és a feltöltött képeket tekinthetik meg, akár még regisztrálni is lehet a következő fordulóra, ha kedvet kaptál hozzá. Engem még az sem tántorított el, hogy Pentax felhasználóként nem sok esélyem van olyan képeket feltölteni melyek megfelelnének a pályázat szabályzatában megfogalmazott pályázati célnak: "A Nikon fényképezőgépek minél szélesebb körben történő népszerűsítése. A pályamunkáknak kiemelt figyelemmel tükrözniük kell a Nikon márka presztízsét." Mivel a szabályzat szerint ettől még kizárva nem leszek én játszom, az eredmény mindegy, viszont elrettentő példaként minden képfeltöltésem folyamatosan megosztom veletek ebben a bejegyzésben.

1. hét

   
1. Kutya vs. város

Kutya vs. város

Na ezt mindjárt az első nap jól kikaptam. Ráadásul csak este fél hat körül végeztem a dolgaimmal, kutyám semmilyen sincsen, nemhogy olyan amelyik két szelet parizerért mindenféle kunsztokra rávehető lenne, úgyhogy rájöttem nincs más választásom, "le kell menni kutyába"...

Nos, ez itt jó sok oszlop tele "névjegyekkel".

2. Emberekre váró padok

 Emberekre váró padok

Megint kicentiztem. Reggeltől egészen késő délutánig a megszokott hétvégi ügymenet zajlott... Megfontolt ember nem bolygatja meg ezt a rutint feleslegesen. Azt terveztem, hogy este hétre egyébként is kimegyünk a ligetbe a Paint Up!-ra, hát majd elindulunk valamivel korábban, nem viszek magammal semmit, csak a vázat meg a 18-55-öst és megpróbálok ebből kihozni valamit. Mint látszik nem igazán sikerült.

3. Tökéletes vacsora

 Tökéletes vacsora

A mai nap mintha a tegnapi tükörképe lenne. Tegnap volt kedvem fotózni, de nem volt rá időm. Ma lett volna rá időm, de nem volt kedvem. Ezért tovább nehezítettem a saját dolgom és úgy határoztam, hogy nem keresgélek csőrében halat hurcoló sirályt vagy joghurtért picsogó pocakot (hogy szakadna meg aki kitalálta), hanem megoldom abból amit itthon találok. Hát pont olyan is lett.
4. Közelség

 Közelség

Gyenge kezdés után erős visszaesés. Már tegnap sem örültem a kapott témának, ennek ellenére volt néhány ötletem. Sajnos egyik a másik után vérzett el a kivitelezés során eszközparkom korlátaiba ütközve. De inkább a tudásom korlátaiba. Tölthettem volna fel régebbi képet, mert éppen lett volna, de akkor semmi értelme nem lenne az egész játéknak. Ez van.
5. Távolság

Távolság

Szinte éreztem, hogy ez a téma jön, de egészen meglepett, hogy milyen hamar beugrott mit is kéne csinálni. Persze nem számoltam a széllel, meg azzal az aprósággal, hogy elég régen tanultam fizikát, ezért a kivitelezésbe megint becsúszott néhány baki, így időszűkében maradt ez a kompromisszumos megoldás. Az eredeti elképzelésemet viszont amint lehet mindenképp megcsinálom.
6. Élet a parkban

Élet a parkban

Ma jó napom volt. Fél héttől fél egyig vadásztam témára a városban, végül megtaláltam amit kerestem, ettől jobbat asszem most nem tudtam volna csinálni (na persze ez elég szomorú). A témakeresés melléktermékeként egy csomó jó (khmmm...) képet csináltam versenyen kívül is. Annak örülök, hogy tartom magam a minden feltöltés friss kép célkitűzéshez. Holnap egész nap nem leszek itthon, na ennek fényében kíváncsi leszek a témára. Kicsit aggódom.

7. Extrém

Extrém

Aggodalmam nem volt alaptalan. Ma elkísértem Fatert horgászni és ezt a programot nem szívesen adtam volna fel a pályázatért. Egyértelmű, hogy az urbánus környezettől távol egy mező közepébe ékelt kavicsbányatónál kevés ingerszegényebb környezet akad. Ennyit az extrémről. Ebből kifolyólag áthágom az eddig oly szigorúan vett szabályt és egy korábban készült kép újragondolt változatát töltöttem fel. Az eredeti a blog galériájában már egy ideje látható, végülis nem régi, csak egy hónapos és ma ugyanúgy újrafotózhattam volna, ha nem utazom el. Szóval a kép ér :)  Persze sok kép készült ma is, néhánnyal még majdnem elégedett is vagyok, így a mai kirándulás néhány képét hamarosan közzéteszem.

 

Ezzel lezárult az első hét, jöhet egy kis szusszanás. Remélem a jövő heti témák testhezállóbbak lesznek. Egy nagyon hasznos folyománya már most is van ennek a pályázatnak... észrevettétek? Naponta frissül a blog :) Juhéjj!

2. hét

   

A második héten Csoki is csatlakozik a pályázók népes táborához, így kis csapatunk teljes létszámban vesz részt a "küzdelemben".

GYGabor képei

1. Magasság

Magasság

Konkrét elképzelésem volt a témával kapcsolatban, ráadásul nem is most találtam ki, hanem egy ideje már gondolkodtam a megvalósításán. Sajnos az időjárás és egy hídfelújítás most közbeszólt, így nem készülhetett el az elképzelt kép, viszont az egyre kellemetlenebbé váló eső gyors megoldást követelt. Így született meg ez a kép, ami lássuk be nem az igazi, de legalább megszületett. Köszönet jár érte Csokinak, aki alkalmi "modellként" minden tőle telhetőt megtett, hogy a kép elkészüljön és ne bukjam a hetet mindjárt az első nap.

2. Kivilágítva az éjszakában
Kivilágítva az éjszakában 

Párom annyira megértő és kedves, annak ellenére, hogy az egész hétvégét a Photoexpon töltöttem Csokival, ma egyáltalán nem neheztelt rám amikor bejelentettem, hogy fotózni indulok az éjszakába. Ez lett az eredménye.

(Frissítés 2012.11.17: A képet a szakmai zsűri az adott témában beküldött legjobb képnek ítélte így a többi téma legjobbnak ítélt fotóival valamint a győztes pályázati anyagával együtt kiállításra került a Dobozban. Örülök.)

3. Járművek vonzásában

Járművek vonzásában

A mai fotó feltöltése nagyon viszontagságosra sikeredett. Volt egy elképzelésem, egy hosszú záridővel kombinált panorámafotó (előéletét ismerve nevezzük inkább álomnak) ami elég jól passzol a kapott témához. Idén februárban már megpróbáltam egyszer megcsinálni ám csúfos kudarcot vallottam vele, azonban most a tegnapi nap sikerén felbátorodva úgy gondoltam itt az idő megnézni, okosabb lettem-e azóta. Hát csak azt mondhatom elég ostoba dolog "éles" helyzetben ilyesmivel kísérletezni. A leginkább az zavar, hogy ugyan látom a kép néhány hibáját, de pillanatnyilag fogalmam sincs, hogy egyáltalán el lehetne-e készíteni ezt a képet úgy, hogy működjön és ha igen mi módon. Ezért sajnos a ma esti, kutya időben készült képek a kukában landoltak és kénytelen vagyok egy alibi vésztartalék kép feltöltésére. Mondjuk a magam részéről nagyon szeretem ezt a képet (nem is régi, a legutóbbi, Csokival töltött "görbe" hétvége alatt a Photoexpo két számunkra érdekes előadása közé beiktatott privát fotószünetünkben lőttem), de igazából az oldalunk galériájába szántam és nem ide. De legalább van és kisegített a nehéz helyzetben.

Update: azóta más is megpróbálkozott a pályázaton a befuccsolthoz hasonló (csak nem panoráma) ötlet alapján készült képpel. Hát neki sem sikerült igazán:)

4. Állati ösztön

 Állati ösztön

Sajnos ma nem volt időm elmenni fotózni, sőt valószínűleg a hétvége előtt már nem is lesz lehetőségem új képeket készíteni. Az élet (és természetesen a pályázat) persze nem áll meg, kiesni pedig nem akarok ezért nem marad más mint a "konzerv" képek feltöltése. Próbálok olyanokat választani amik még korábban nem kerültek ki a blog galériájába, ha pedig ilyen nincs akkor megpróbálok az adott már ismert képen kicsit javítani, esetleg teljesen újragondolni azt. Ha egy témához nem lesz korábbi képem akkor így jártam, majd kitalálok valamit. A mai is egy ilyen régebben készült kép, teljesen nulláról hívtam újra RAW-ból, bár a végeredmény nem tér el jelentősen az első kidolgozásnál elérttől.

5. Itt élek
 Itt élek

Mint ígértem, ma nem értem rá és egy korábbi képet választottam a pályázatra. Nem régi, alig több mint egy hetes, akár ma reggel is fotózhattam volna, ha lett volna rá időm. Egyébként érdekes napom volt, voltam bevásárolni a hétvégére. Mire hazaértem az egyik szatyorban bokáig állt a tej, a másikban térdig a Domestos. Még jó, hogy az ilyen "veszedelmes" cuccokat mindig külön szatyorba rakom, most ehetném két hétig reggelire a hypós műzlit. A szatyrok kimosása után gondoltam magamban na a nehezén túl vagyunk, és feldúlt lelkivilágom megnyugtatására összeütök egy terápiás tejberizst. Komolyan, tényleg nem hagytam a tejet egy percnél hosszabb időre magára, mégis úgy futott, mint Usain Bolt, le kellett bontanom a konyhaszekrény lábazatát, mert befolyt alá. Még jó, hogy ma nem tudtam elmenni fotózni, tuti, hogy történt volna a cuccal valami. Holnap még biztosan régebbi kép várható, aztán meglátjuk hogyan tovább. A képre visszatérve, igen nagy szerencsém volt vele. Kicuccoltam, mindent beállítottam, exponáltam és a harminc másodperces expoba csak másodperceken múlt, hogy nem csúszott bele a Princess Sophie, amely szemét módon pont elém kötött, véget vetve a további kísérletezésnek.

6. Újra a suliban

Újra a suliban

Régi képet ígértem, nem úgy lett. Erre a témára semmit sem bírtam előhalászni az "archívumból", de még ötletem sem volt, hogy mit tudnék összehozni az alatt a rövid idő alatt amit vészhelyzet címén átcsoportosítottam a mai fotózásra, de szerencsére némi segítséggel megoldódott a probléma. Akkor most, mint az Oscar gálán: Köszönetet szeretnék mondani Csokinak, akitől az alapötlet (az "ly") mentőövként érkezett, továbbá a régi vakuért, amit használatra kölcsönadott. A kép egyik nélkül sem készhülhetett volna el. Megköszönöm a türelmet és a segítséget a beállítások során a képmezőben engem helyettesítő Anitának (persze nem Ő van a végleges képen), aki hihetetlen türelemmel állta, hogy ropogósra sült a vaku fényétől amíg megtaláltam a kívánatos nézőpontot és beállításokat. Külön köszönet azért, hogy azt is szó nélkül tűrte, ahogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül stúdiót csináltam a konyhából, állvánnyal, alkalmi világítással, asztaltologatással, laptoppal (tethered shooting :)) Hát a kép az olyan lett amilyen, de most aztán szorítsunk Csokinak, nehogy kihúzza az Újra a suliban témát, mert az "ly"-os ötletét azt én ellőttem. Most majd kiderül mennyire szemét az alkalmazás.

7. Ikon
Ikon 

Erre a témára már napokkal ezelőtt akadt egy konkrét ötletem, de sajnos annyira kézenfekvő volt, hogy meg kellett néznem a galériát, nem lőtte-e le már valaki. Annyira de, hogy a negyedik ugyanerre az ötletre épülő kép után (azt azért elárulom, NEM Kovács Ákost akartam fényképezni, bár ő is nagy számban jelen van a a pályamunkák között) már nem is vesztegettem több időt a galéria további böngészésére, sőt mindenféle okok miatt a fotózásra sem, ezért most egy nagyon régi képet töltöttem fel. Szeretem ezt a képet és szerintem a téma valamint a megvalósítás technikája pompásan illik az e heti sorozaton helyenként érezhető kicsit fanyar témaértelmezésbe és a monokróm vagy sziluettes látványvilágba.

 

A második hét végére értünk. Óvatosan írom le, de ez a hét jobban sikerült mint az előző, igaz a témakiosztásnál a befejező napon megélt tragikomikus helyzethez nem tudok mit hozzáfűzni. Egyébként rájöttem, egyszerűen nem éri meg az adott napon rohanni és megpróbálni a kapott témáról valamiféle középszerű felvételt készíteni sokszor előnytelen vagy abszolút alkalmatlan körülmények mellett, ha a korábban ideális fény- és időjárási viszonyok stb. között készült, az idővel nem versenyt futva kapkodás nélkül kidolgozott régebbi képekkel szemben az elbírálás során semminemű előnyt nem élveznek. Így úgy döntöttem, hogy a harmadik héten fordítok a stratégiámon, a készből válogatok és csak akkor indulok útnak, ha valamihez nincs képem, vagy a meglévőknél sokkal jobb ötletem támad. Azt azért kiemelném, hogy blogunk személyzetének csak egyik fele tette magáévá ezt a mélységesen elítélendő és lusta álláspontot, Csoki a második szakasz mind a hét képét az aktuális feladat napján fényképezte, ami azért nem kis teljesítmény, nyugodtan tessék kipróbálni. Most jöhet egy-két nap pihenő aztán rágyúrunk a befejező fordulóra.

Csoki képei

1. Állati ösztön

Állati ösztön

Első feladatként ezt jól kifogtam. Gondoltam, most nem kellene cicás, kutyás képet készíteni, úgy is lesz abból elég, és még csak nem is tartunk állatokat. (Oké, van pár hal az akváriumban.) Először arra gondoltam keresek valami állatot ábrázoló szobrot, és azt fényképezem le. Majd reggel felkelve jött a „remek” ötlet, hogy kölcsönkérve lányomtól a plüss majmot, csinálok egy kicsit humorosabb képet, utalva arra, hogy a banán látványa még egy játék majomból is vált ki reakciót.

Utólag átgondolva, lehet le kellett volna fényképezni egy kutyát a parkban. Persze nem volt kegyes az időjárás sem. Összefüggő felhőzet, napsütés semmi.  Így a kívánt világítást nem tudtam volna megoldani, ha nem Gábor barátom társaságában készítettem volna a képet. Így megkértem, hogy egyéb eszközök hiányában legyen a vakutartó állványom, valamint audio vezérlésű vakukioldóm. (3,2,1,most) Elsőre ez sikeredett. Nem vagyok elragadtatva, de legalább feltölthettem valamit, hogy folytassam a kihívást.

2. Magasság
Magasság 

Itt vannak a dolgos hétköznapok, és nem igazán van lehetőségem témák után rohangálni. Körülbelül a munkahelyem és a lakás közötti útvonalon kell eldöntenem, hogy mit fogok megörökíteni. Bár először nem éppen ezt a koncepciót képzeltem el, sajnos a körülmények (fény, idő) nem tették lehetővé annak megvalósítását. Szerencsére voltak oly kedvesek egykor a kivitelezők, hogy pont az általam járt útvonalra telepítettek egy nagyfeszültségű oszlopot, így rászántam magam egy kicsit klisés kép elkészítésére. (Gondolom lesz még pár hasonló.)

3. Zenebona

Zenebona

Tegnap örültem, hogy ezt a témát kaptam. Este kigondoltam, hogy mit szeretnék csinálni. Örültem, hogy nem kell az időt arra fordítani, hogy találjak valami megfelelő anyagot, helyet a feladat elkészítéséhez. Hazaérve nekiláttam fotó stúdióvá alakítani az ebédlőasztalt, és elkészíteni a megálmodott kompozíciót. A család szurkolt, hogy sikerüljön elkészíteni a képet, amit kigondoltam, és mindezt lehetőleg gyorsan tegyem, mert ők is igényt tartottak az asztalra, hogy rendeltetésének megfelelően, a vacsora elfogyasztásához tudjanak használni.

4. Itt élek

 Itt élek

Természetesen nem a lépcsőn töltöm az éjszakáimat.Nevetés Idő hiányában, mivel az élelmiszer készlet eléggé megcsappant, vásárlással kezdtem, a munkaidő lejárta utáni szabad óráimat, úgy gondoltam, a közelben lévő lépcsősor lesz a mai fotózási helyszínem. Sajnos sokan használják ezt a feljárót, és egy kicsit szorítottam, hogy legyen olyan pillanat, mikor senki nem lesz rajta. Ezúttal úgy látszik mellém állt a szerencse. (Kár, hogy a pályázat kimenetele nem ezen múlik.)

5. Az élet apró öröme

 Az élet apró öröme

Teljesítve a mai küldetés. Az elképzelésem sajnos nem tudtam úgy képbe önteni, ahogy szerettem volna. Ez természetesen nem az alkalmi modell hibája, valahogy nem találtam meg a legjobb pozíciót, és most a fényeket sem tudtam a leg optimálisabban beállítani. Majd talán a következő téma jobban sikerül.
6. Kivilágítva az éjszakában

 Kivilágítva az éjszakában

Na ez pont nem az a kép amire büszke lennék. Jól megtervezett fotózásomba egy kis hiba csúszott. Úgy gondoltam, hogy a közelben lévő templomot célzom meg, idő hiányában. Minden jól indult, míg el nem kezdett sötétedni. Ekkor már beállítva vártam, hogy felgyúljanak a fények. A park lámpái lassan felderengtek, de a templomot ma nem világították meg. Válogatott káromkodások futottak át agyamon, és tudtam, hogy a képből nem lesz semmi. Így nem tudtam mit tenni úgy gondoltam, legalább szórakozok egy kicsit az effektekkel.

7. Újra a suliban

 Újra a suliban

A tegnapi téma megpillantása után, egy kissé mérges lettem. Lecsillapodva, és átgondolva a lehetőségeket, úgy gondoltam, hogy ami az iskolás éveket végigkísérte az nem más, mint az amőba nevű játék. Végig nézve a már feltöltött képeket, csodálkoztam is, hogy még senki nem fotózta le. Ezt az alapötletet, és Gábor barátom segítő szavait felhasználva, álmodtam meg a végleges kompozíciót, melyet úgy gondolom egész jól sikerült képpé formázni. További tanulás után, pár év múlva majd lehet elgondolkodom, hogy miért is nem lett jó, de azt hiszem most jobbat nem tudtam készíteni.

 

A hét lezárásaként szeretném megköszönni a lányok türelmét, hogy nem tudtam annyit játszani velük, mint máskor, legfőképpen Ritának köszönök mindent, akire ráhárult az összes itthoni teendő, és e közben bíztatott, hogy nyugodtan csináljam végig a hetet.

 

3. hét

   

GYGabor képei

1. Tömeg Tömeg

Fordított stratégiám jól bevált, mindjárt az első témához nem volt megfelelő képem. Persze október 23-a ideális a tömeg mint téma fotózására ezért én természetesen nem is mentem sehova. Máskor sem nagyon mozdulok ki ezen az ünnepen, nemhogy most, amikor ilyen puskaporos a levegő. Egyébként sem szeretek embereket fotózni, a tömegben meg ugyebár elég sok van belőlük. Ezért úgy gondoltam inkább megpróbálok valami nehezebben megfejthetőt összeütni otthon, ezúttal low-key-ben. Elég borongósra sikerült, de most jól érzem magam ebben a miliőben, remélem végig tudom vinni a hetet valami hasonló téma- és képvilággal.

2. Az élet íze
Az élet íze 

Az előző hét végén kialakult elhatározásom és a hangulatom ma tökéletes összhangba került. Semmi kedvem sem volt  fényképezni, ezért meg sem próbálkoztam vele, úgysem sült volna ki semmi jó belőle még magamhoz képest sem. Hát ilyen is van, ezért kerestem valami régebbi képet. Ezt találtam. Hogy passzol-e a témához? Hát perszeee... több síkon is ha nagyon erőltetjük. Valójában persze nem, de már olyan régóta szerettem volna feltölteni ezt a képet. Egyetlen erénye, hogy képi világában és hangulatában passzol az erre a hétre megálmodott sorozatba. Ma legalább időben lefekszem végre.

3. Rész az egészben
 Rész az egészben

Erre a hálás és igen tágan értelmezhető témára több ötletem is volt, tulajdonképpen nagy szerencsével meg is csináltam mindegyiket, de valahogy ez a mai semmilyen hangulatom (biztos az időjárás teszi) nagyon meglátszott a végeredményen. Elég üresek és lelketlenek lettek a képek, pedig a modellek melyek ma állatok voltak egy faj egyedeit leszámítva pont azt tették amit szerettem volna. Nekem nem sikerült beletennem azt a kis pluszt, ami elvitte volna a képeket. Ezért egy régebbi kép került fel megint, nem mintha nem ez lett volna a hét elején az eredeti elképzelésem.

4. Repedés

Repedés

Semmi faxni, régi képet ástam elő a fiók mélyéről. Azért egy kicsit megdolgoztam, tulajdonképpen nulláról indulva újra hívtam a RAW fájlból. Aztán megálltam összehasonlítgatni egy kicsit, hogy mit hoztam ki ugyanabból a nyersanyagból alig több mint egy évvel ezelőtt (itt Te is megnézheted) és mit most. Meglepődtem, szerintem szignifikáns a különbség és egészen váratlan módon azt hiszem az előnyére változott.

 

5. Építő elem

Építő elem

Mesteri szintre emeltem a lustaságot, amit már a hét elején jó előre meg is ideologizáltam. A mai képnél szóról szóra ugyanazt leírhatnám mint tegnap. Sőt, ez annyira igaz, hogy annak idején a két kép elkészítése között sem telt el tíz percnél több. (A link se maradjon le)

Szerintem eddig ez elég szép homogén sorozatra sikerült, nagyon-nagyon szeretném, hogy az utolsó két téma se húzza át a számításomat.

 

BREAKING NEWS! A ma hajnali óraátállítás következtében a Facebookon megjelent hozzászólások szerint tömegével estek ki azok akik az utolsó órára időzítették a képfeltöltést. Hivatalos válasz még nem érkezett a szervezőtől, hogy mi lesz a kiesettek sorsa, ezért ha versenyben vagy figyelj oda, hogy a mai feltöltési határidőd jelenleg a tegnapihoz képest egy órával korábban van! Persze a 24 óra így is rendelkezésedre áll, így elég érdekes döntéshelyzetbe kényszerül a Nikon Magyarország.

6. Elromlott

Elromlott

Szerintem ez nem volt túl szerencsés téma, elég megnézni a galériát, sokan szenvedtek vele hajótörést, legalábbis az én véleményem szerint. Én meg úgy voltam vele, hogy bármi lesz is ma a téma, ezt a képet fogom feltölteni :). Lehetett volna szerencsém, hiszen kb. még hat-hét eddig meg nem kapott témához illett volna többé-kevésbé, de az előző hetek történései alapján semmi jót nem vártam, ami természetesen be is jött.
7. Két keréken

Két keréken

Utolsóként megint egy régebbi képre esett a választásom. A tavalyi Fotomarathonon készült, sajnos, hogy a szedett-vedett versenyszabályzatukat még véletlen se szegjem meg, jpeg-ben. Ez erősen be is határolta a kép újra feldolgozásának lehetőségeit, de azért megpróbáltam képi világában beilleszteni az eheti sorozatba, ami valamennyire sikerült is.
 

Hát ennyi lett volna a pályázat. Visszatekintve most úgy látom, hogy az első heti eredmény meglehetősen siralmasra sikeredett, a második héten születtek / töltődtek fel néhány feledhetőbb mellett az egyénileg talán legerősebb képek, de mint sorozat az egész kissé kaotikus lett, míg a harmadik héten önmagukban nem annyira erős, de sorozatként egész jól együttműködő fotókat tettem fel. Persze jó részük nem az aktuális feladat napján készült, de az ezzel kapcsolatos véleményemet már bővebben kifejtettem korábban, a lényeg annyi, hogy vagy tiltsuk meg kategorikusan a régi képek feltöltését, vagy deklaráltan engedélyezzük, de ez a "hát, jó lenne ha új képek lennének de azért régiek is lehetnek" hozzáállás kicsit felemás.

Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek a feltöltött "műveinket".

A pályázat díjátadója és a kapcsolódó kiállítás megnyitója 2012. november 16-án 19.00 órakor lesz a 1072, Budapest, Klauzál u. 10. szám alatt található Doboz Clubban. A kiállításon megtekinthető az 50 téma 50 legjobb fotója és a győztes 7 pályamunkája.

Frissítés (2012.11.17.): Tegnap lezajlott az eredményhirdetéssel egybekötött díjátadó és a legjobb képekből rendezett "kiállítás" megnyitója. Az eseményt pontosan ugyanaz a kettősség jellemezte a szervező cég részéről, ami az egész pályázatot eddig is belengte. A profi módon megszervezett és lebonyolított, pezsgővel, pogácsával, projektorral, Garami Gáborral megtűzdelt, a szakmai zsűri és Szipál Márton személyes jelenlétével kitüntetett izgalmas és pörgős eredményhirdetés után mindenki megtekinthette, hogy mit ért a Nikon Magyarország a kiállítás fogalma alatt. (Elárulom: szinte világítás nélküli keskeny folyosó falára 2 és 3 méter közötti magasságban kifüggesztett A4 méretű nyomatokat. Elég bizarr elképzelés.) Aki ettől még nem szenvedett életreszóló traumát az az eseményről hazaérve megcsodálhatta a cég Facebook oldalán publikált hivatalos(?) fotókat melyeket a díjátadóról készítettek. Enyhén szólva sem méltóak a márka presztizséhez és a normális képek valahogy csak nem akarnak azóta sem előkerülni, pedig voltak ott hejj de optikák...

Már csak két gondolat a pályázathoz:

Ami a cég Facebook oldalán megy komment szinten az eredményhirdetés óta az (tisztelet a józanabb kivételnek) egyszerűen szégyen és gyalázat. Néhány perc elég volt, hogy elkezdjék ízekre marcangolni a nyertes pályázót, azonnal fellángolt a Photoshop - nem Photoshop örökéletű vita meg a PS használók fikázása. Gyorsan beindult annak firtatása, hogy ki profi és ki nem, és ha profi akkor mit keres ezen a pályázaton, illetve arra sem kellett sokat várni, hogy valaki (persze bizonyítékokkal alá nem támasztva állítását) plágiumot kiáltson. Hát szerintem ezekben a kérdésekben azért elég egyértelmű volt a szabályzat. Nem zárta ki a "hivatásos" fotósok részvételét, így én úgy gondolom talán bízzuk a pályázók saját lekiismeretére, hogy eldöntsék magukról cápák-e egy pocsolyában, ne ítélkezzünk már állandóan mások felett. Tényleg ilyen acsarkodó, hőbörgő, irigy népség vagyunk? Szeretném azt hinni, hogy nem, dehát...

Végül pedig, de talán ezzel kellett volna kezdenem, az, hogy egy ilyen kaliberű szakmai zsűri (Baricz Katalin, Imre Tamás, Daróczi Csaba fotóművészek) a "Kivilágítva az éjszakában" témakörben általam beküldött képet ítélte a téma legjobb fotójának, az hihetetlenül nagy megtiszteltetés.

 

Megjelenés: 2012. október 06. 16:10 | Szerző: GYGabor

Kategória: Képes krónika, Pályázatok, Pár mondatban

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem