Címlap » Blog » Nem tetszik a rendszer

Nem tetszik a rendszer

Ne tessék félreérteni, nem váltunk politikai véleménynyilvánító bloggá, bár e bejegyzés megszületését eredményező események hatása akárcsak a napi politika egyes döntései, erős befolyással bírnak arra, hogy akkor most hogyan tovább.

Nyilvánvaló, hogy amikor valaki kezdő hobbi szinten tükrös gép beszerzéséről dönt, a gyártónként eltérő bajonettek és vakuvezérlés miatt a jövőre nézve egy komplett rendszer mellett kell letennie a voksát, főként ha az erre a célra fordítható anyagi források szűkösek és hát a szerencsések kivételével gondolom többségünknek azok. Ezzel tükrös pályafutása legelején, szerencsétlen esetben a legkevesebb tapasztalat birtokában kell meghoznia a későbbi rendszerépítést (váz, objektívpark, rendszervaku) megalapozó legfontosabb döntést. Ha ez a döntés később valamilyen okból kifolyólag elhibázottnak bizonyul nincs más megoldás, mint a komplett rendszerváltás ami azért ha a meglévő eszközeinkből csak az állványt néhány szűrőt és a Lenspenünket tudjuk átmenteni pénzügyileg elég komoly bukást hozhat.

Mikor a K200D-met megvettem, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a Pentax által használt K bajonett mint rendszer mellett tettem le a voksomat megpróbáltam akkori ismereteim alapján a legalaposabban körüljárni a témát, és a pillanatnyi illetve jövőbeli igényeimnek és céljaimnak leginkább megfelelő rendszert kiválasztani a rendelkezésre álló költségkereten belül, figyelve arra is, hogy ha a későbbiekben fejleszteni szeretném a felszerelésemet azt költségkímélő módon is megtehessem.

Abban az időszakban, ha jól emlékszem 6 gyártó, a Nikon, a Canon, a Pentax, az Olympus, a Samsung és a Sony kínált DSLR rendszert a hazai piacon. Szóba jöhető belépő szintű gépek illetve kitek tekintetében a Nikon akkoriban nyomult a D40x-el, a Canon az EOS 1000D-t tolta. A Pentax a K200D-t nyomta viszonylag rövid termékciklussal, mikor megvettem már kifutó modell volt, éppen váltotta a K-m. Az Olympus akkor már mintha erősen vergődött volna, minden tesztben lehúzták és mellesleg bár ez nem szempont, de szerintem borzasztó rondák voltak az E szériás gépek. A Samsung Pentax bratyi a legmagasabb fordulatszámon pörgött, samuék Samsung GX néven nagyjából ugyanazt árulták, mint a Pentax, a Sony meg akkori meggyőződésem szerint inkább gyártson tévét, konzolt és hifit. Hát bizony mára ők is szépen megerősödtek a fotózás területén. Szóval volt miből választani, nálam a két nagy gyártó illetve a Pentax lett a mérlegelés tárgya.

A kiszemelt készülékek jellemzően 18-55-ös és 50-200-as kitobjektívekkel árban nagyjából egy sávban helyezkedtek el, úgyhogy irány az internet, tesztolvasgatás, mintaképek nézegetése, majd pedig az üzletekben napokig a tapizás. A procedúra végén megpróbáltam összesíteni a tapasztalataimat ami alapján eléggé jól körvonalazhatóan a Pentax lett a legvonzóbb választás.

A Canon EOS 1000D nagyon hamar kijátszotta magát a versenyből. Borzasztó könnyű volt, borzasztó műanyag, kis túlzással recsegett-ropogott, rettenetes fogással. Ugyan rendelkezett liveview funkcióval ami akkor üdítő újdonságként hatott, azonban akkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, hiszen tükröst a keresőn keresztül használ az ember. Azért ma már ez nagyon nem így van, extrém beállításoknál jól jön(ne ugye) az LCD, de mindenesetre kényelmesebb mint egy szögkereső, ha egyáltalán van a birtokunkban. Nekem nincs és erről most eszembe jutott az az éjszaka, amikor Csokival a Tétényi-fennsíkon hullócsillagokra vadásztunk. Gépek állványon, obival az ég felé. Csoki kényelmesen álldogálva tekintett le a Panasonic kihajtott LCD-jére, míg én groteszk kitekert pozitúrákban próbáltam belesni alulról az optikai keresőbe nem sok sikerrel.  Végül a gyenge ház miatt nem is foglalkoztam tovább a Canonnal.

A Nikon D40x is sokat vesztett pozíciójából azzal, hogy a Nikon kihagyta a vázból az AF motort és a gép így csak olyan Nikkor obikkal volt kompatibilis, amik saját fókuszmotorral rendelkeztek. Nyilván a kitobjektívek ilyenek voltak, de ezzel egy későbbi objektív vásárlás lehetősége erősen kérdőjelessé vált, tekintettel az AF-S és AF-I obik akkori brutál árképzésére. Tovább gyengítette a pozícióját a Pentaxhoz képest a rázkódásvédelem megoldása, mely az objektívekbe került beépítésre, így csak akkor állt rendelkezésre, ha VR jelű obival rendelkeztünk. Ugyan így a keresőkép is stabilizálttá vált ami előny a Pentax vázba épített érzékelő eltolásos SR rendszeréhez képest, de nyilván nem kell mondanom hogy a VR betűcsoport erős árfelhajtó tényezőként funkcionált az objektíveken míg a Pentax SR esetében minden - még a régi manuális objektívek is - stabilizáltként működtek. A végső lökést pedig az adta, hogy a Nikon váz nem tudta a bracketinget. Akkoriban nagyon ki akartam próbálni a HDR-t ezért ezt jelentős hátránynak értékeltem. Más kérdés, hogy a HDR egy-két bátortalan próbálkozást leszámítva mégsem foglalkoztat mostanában.

A Pentax K200D mindkét előbbi kitnél jobb ár-érték aránnyal bírt. Mit tudott még amit azok nem? Időjárásálló, szigetelt váz. Ugyan a kitobjektívek nem voltak szigeteltek és ez kissé meghasonult állapotot idézett elő, de a váz szigetelése azért mégis megnyugtatónak bizonyult. Felső státusz LCD. Rengeteget használom és mára a belépő szinten ugyan teljesen száműzték, én nem tudnám megszokni, hogy nincs. Nagyon tetszett a 4 darab AA méretű Li-ion akkumulátorral, vagy akár lítium elemmel megoldott tápellátás. A tölthető akku esetében ugyan kicsit háklis, azonban vészhelyzet esetén elem "bármelyik trafikban" beszerezhető és egy garnitúra Energizer Ultimate Lithium elem ugyan aranyárban van, de folyamatos mínusz két fokban is két napig és közel hétszáz expo erejéig bírták nálam. Hatalmas előny, hogy a vázra az összes régi K bajonettes, adapterrel pedig az M42-es objektívek is gond nélkül feltehetők, sőt meglehetősen jó áron lehet nagy fényerejű manuális obikat szerezni használtan. Más kérdés, hogy a manuális fókuszbeállítás alapesetben feltételezi a törőékes mattüveg meglétét ami gyárilag természetesen nincs, de ez akkor nem érdekelt annyira, gondoltam ráér ha már olyan penge leszek, hogy manuális obikat veszegetek. Olvastam még a több százezer expót túlélő atombiztos zárról, az obik egyedülálló tükröződés gátló SMC bevonatáról meg a feltűnően jól sikerült kitobjektívekről és meggyőzve éreztem magam.

Nyilván elolvastam a negatívumokat is, mint például a gyenge hazai szervizháttér. Picit zavart, hogy a gépet SDM objektívek nélkül diszkrét módon használni lehetetlen, mivel a kardános AF hangja hangerő és hangszín tekintetében felveszi a versenyt egy komolyabb gőzkürttel is, a zárhang meg akár a géppuskaropogás. Például rendezvényt fotózni - bár ez soha nem is volt cél - ezzel biztos nem lehet, az első expo után minden szem rád szegeződik, az ötödik után meg már tuti vascsővel kergetnek el. Negatívumként felmerült még a lassú AF rendszer, a követő AF mint használhatatlan marketingfogás, a gyakori alulexponálásra való hajlam, a gyenge vakuvezérlés és az, hogy a third party objektívgyártók (Sigma, Tamron) nem hoznak ki mindent K bajonettes véggel.

Összességében ezeket a hátrányokat én a felhasználói szokásaim és igényeim ismeretében bőven elfogadható kompromisszumnak tartottam és tartom ma is. Nem kereső foglalkozásként fotózom (haha, ezzel a teljesítménnyel éhen is halnék), ez csak egy kellemes időtöltés számomra és nem tudok, de nem is akarok korlátlan pénzt fektetni ebbe az elég drága hobbimba.

Külön öröm a Pentaxban, hogy utálok a tömeggel menni. Úgy is mondhanám, rám nem hat a nyájszellem. Ez mindig így volt már fiatal korom óta és asszem már nem is növöm ki soha. Mész, egy Nikon/Canon a kezedben, szembe jön valaki egy ugyanolyannal, és...? Semmi. Mész, egy Pentax a kezedben, szembe jön valaki, a nyakában Pentax (azért ennek elég kicsi az esélye) és... minimum kölcsönös biccentés. De volt már példa hosszabb beszélgetésekre is a márkatárssal. Valljuk be, nem rossz dolog. Mintha tagja lennél egy titkos társaságnak, de legalább is erősen kilógsz a sorból.

Akkor meg miért nem tetszik a rendszer?

A pentaxforums.com április 4-i (sajnos nem április 1.) bejegyzése szerint a Pentax brutálisan megemelte objektívjeinek amerikai árait. Az emelkedés mértéke egyes objektíveknél a 90%-ot is megközelíti. Megsemmisítő csapásként csinos kis táblázatban foglalták össze a régi és új árakat, ezt nincs is kedvem idekopizni, a fenti linken megtekinthető, de elég lehangoló.

Egy K200D dupla kit birtokában én nem mondhatom, hogy vagyonokat költöttem volna eddig a felszerelésemre, de a fejlesztést folyamatosan terveztem, hogy nem vásároltam degeszre magam obikból annak eddig is csak financiális okai voltak. A mostani áremelés előtt is főként használt cuccok beszerzésében gondolkodtam, de úgy vélem, hogy a megugró kiskereskedelmi árat a használtpiaci árképzés is hűségesen követni fogja és ezzel bezárul ez az előttem eddig még valamennyire nyitva álló lehetőség is. Ilyen szájízzel azonban már a rendszer korábban említett gyenge pontjait nem is olyan könnyű elnézni. Ilyen árak mellett már nekem is hiányzik a gyors, pontos és csendes autofokusz, a követő AF ami tényleg követi a témát nem csak lohol utána, a vagány zárhang, a villámgyors sorozat, a pontos vakuvezérlés vagy a pörgős és bőséges használt objektív kínálat.

De legalább a biccentés joga megmaradt, csak lehet, hogy ide már az is kevés lesz.

 

Megjelenés: 2012. április 07. 23:51 | Szerző: GYGabor

Kategória: Különvélemény!

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem