Címlap » Blog » Hobbifotós szemmel: Budapest, Széchenyi-hegy, Normafa, János-hegy II.

Hobbifotós szemmel: Budapest, Széchenyi-hegy, Normafa, János-hegy II.

Rövid kihagyás után (valójában sokkal hosszabbra nyúlt mint szerettem volna) újra akadt egy szabad fél délelőttöm amit csavargással tölthettem. Az idő rövidsége miatt végül ismét csak a szokásos Széchenyi-hegy - Normafa - János-hegy séta mellett döntöttem, de fényképezőgépet azért vittem magammal.

Igaz nem gondoltam, hogy különösebb okom lesz elővenni, virágok már Fecskefarkú lepkemutatóba sincsenek, tűző napsütésben kőkemény fények és árnyékok (na nem mintha lágyabb fényben jobban sikerülnének a "műveim"), szóval inkább csak egy kis sétát terveztem kikapcsolódásként. Persze nem teljesen így alakult.

Mindjárt bemelegítésként minden eddigi navigációs baklövésem túlszárnyaltam, sikerült a Széchenyi-hegyre menet is eltévednem, a BAH csomópontnál rossz utcába fordultam. Később korrigáltam, azaz visszafordultam, de ez már annyira abszurd...

Közönséges gyöngyházlepkeA fogaskerekű végállomásától a Normafáig kivételesen nem történt semmi, majd az Anna-rétnél a legváratlanabb pillanatban egy régi ismerős kocogott szembe, akit legalább hét-nyolc éve nem láttam. Mivel azonos röppályáról sodródtunk le mindketten, csak néhány év eltéréssel, bőven akadt témánk, így egy jó fél órát el is beszélgettünk. Kellemes találkozás volt, őszintén szólva feldobódtam tőle, pedig igen anthropofób periódusban vagyok egy ideje.

A kilátóig újabb meglepetés már nem ért, a tetején annál inkább. Öregszem. Vagy bújkál bennem valami. Még nem tudom de módszeresen utána fogok járni. Felmásztam a kilátóra (sokadszor), fent jó levegő és tériszony várt, a másodikkal most találkoztam először. Na nehogy már! Eddig ha tornyot, kilátót láttam az tuti, hogy felmentem rá, ezen nem szeretnék változtatni ezután sem. A majrévasba kapaszkodva arra jutottam, talán az éhség az oka, lemászom és megejtem libegő végállomásán a szinte kötelező pogi/perec/egyéb hasonló cuccok begyűjtését, meg bevágok egy kávét, hátha észhez térek. A dolog viszont annyira összezavart, hogy visszaindulva meglepetten vettem tudomásul, ma nem fogok reggelizni a libegőnél, mivel még bőven üzemkezdés előtt vagyunk. Pedig a kilátó felé sétálva negyed órával korábban már láttam, hogy zárva van minden. Szerencsére a Normafánál nyitva volt az élelmiszerbolt ahol aztán jelentős forgalmat generáltam.

Gondoltam mára ennyi, de megint nem úgySakktáblalepke Káposztalepkealakult. A fogaskerekű végállomásához érve meglepődve vettem észre, hogy az egész hegyen feltűnően kaszálatlan növényzet itt pezseg az élettől. Számtalan szebbnél szebb pillangó repkedett a bogáncsvirágok között, így hát végül a fényképezőgép is előkerült. Most viszont már jól jött az erős napfény, feltettem az 50-200-ast, kicsit emeltem az érzékenységen, így sikerült a megfelelő élesség eléréséhez viszonylag szűkebb rekesszel is rövidebb záridőt használnom. Jó sokáig elvoltam a lepkékkel. Sajnos a háttér elég kuszának bizonyult, de nem igazán tudtam mit kezeni vele, a rekeszen nem nyithattam, a szélben imbolygó virágokon egyensúlyozó lepkéknek kellett a szélesebb mélységélességtartomány, főként, hogy a követő fókusz a K200D-n maga a gyalázat, fókuszál ugyan folyamatosan, de legtöbbször inkább csak mellé, majd mégjobban mellé.

Aztán, ha már így alakult elsétáltam még a Széchenyi kilátó felé, mert arra még sosem voltam. Hát kilátónak nevezni nagyon erős túlzás, nem is kötött le a dolog, ezért még egy kis időm lévén megnéztem az adótorony mögötti védett területet ami nagyon kellemesnek bizonyult, szép kilátással.

A pillangók képei felett buborékban megjelenő fajmeghatározásokat ne vegyétek szentírásnak. Ha tévedés lenne benne (bár elég beszédes neveik vannak) jöhetnek a kiigazítások.

 

Megjelenés: 2011. június 27. 08:00 | Szerző: GYGabor

Kategória: Fotós túrák, kalandok

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem