Címlap » Blog » Hobbifotós szemmel: Budaörs, Kő-hegy

Hobbifotós szemmel: Budaörs, Kő-hegy

Hobbifotós szemmel megejtett kirándulásaim következő állomásán a Budai-hegység déli végénél Budaörs határában emelkedő Budaörsi-kopárok hegycsoport Budapesthez legközelebb eső tagját a 235 méter magas elbűvölő hangulatú dolomitrögöt, a Kő-hegyet kerestem fel.

Alpesi hangulatA kirándulást ugyan egy nappal korábbra terveztem, azonban valami megmagyarázhatatlan okból a tervezett napon már korán reggel nyűglődtem, nem volt kedvem útra kelni. Így azzal az átlátszó alibivel, hogy egyetlen bárányfelhő sincs az égen és így nem lesznek mutatósak a panorámák (mintha ez lenne a panorámáim legnagyobb problémája) másnapra halasztottam a túrát. Hogy lekiismeretem végképp megnyugtassam nekiültem kidolgozni az utóbbi időben heggyé dagadt mennyiségű még RAW formátumban lévő fotóimat. Na nem sok sikerrel, ilyen mértékű lemaradásnál már a válogatás alatt el szokott menni a kedvem a munkától. Persze aki huszonöt expót is ellő egy virágport gyűjtögető méhecskére az ne sírjon. Ezekre a "makrókra" egyébként sokminden rákerült kivéve a méhecskét és a pontos fókuszt, de így legalább a teljesen esélyteleneket könnyű volt kiválogatni az abszolút reménytelenek közül.

Másnap csodálatos tavasz végi verőfényes napsütésben indultam el felfedezni a hegyet. Természetesen semmivel sem volt több bárányfelhő az égen, mint előző nap, de legalább azzal a tudattal indulhattam el, hogy a RAW fájlokat A Kö-hegyi kápolna háttérben a kereszttelsem dolgoztam fel. Mivel a korábbi hetekben már mozogtam egy kicsit, most jóval bátrabban terveztem meg a túra útvonalát. Úgy gondoltam, hogy Budaörsön lerakom a kocsit a Kossuth utcában lévő parkolóban, majd felsétálok a Nefelejts utca - Víztorony utca útvonalon a Kő-hegyre. Megcsodálom a panorámát, megnézem a Kő-hegyi kápolnát, magamba szívok egy kis nyugalmat, aztán a kiépített lépcsősoron leereszkedve a Kálvária domb felé veszem az irányt. Felmászom az Odvas-hegyre, a Farkas-hegyre, és a Szekrényes-hegyre is. Aha. A Víztorony utcánál kapásból elnavigáltam magam, jobbra fordultam bal helyett, így beleszőttem az útvonalba egy kis kitérőt, bár az utca végéről szép rálátás adódott az Odvas-hegyre.  Újratervezés után végre rátaláltam a helyes útra, amit a fokozottan védett területet jelző információs tábla és egy kis hangulatosan kialakított, paddal és kúttal felszerelt pihenő is megerősített. Gondoltam szomjas vagyok, de az ivókútban bulizó darazsak meggyőztek, hogy nem. Az ösvény innen már egyenesen vezetett fel a Kő-hegy csúcsára, ahol az elém táruló panoráma  és a mögöttem lévő út hossza hatására (kb. 1.500 méter) nagyobb összeggel is meg mertem volna fogadni, hogy már az Odvas-hegy megmászásából sem lesz semmi.

Nem is lett. Az általam választott útvonalon a Kő-hegyre felérve elsőként az apró kápolnát pillantottam meg. Még sosem jártam itt és bár tudtam a kápolnáról, mégis rabul ejtett a szinte alpesi tájakat idéző hegytető finom hullámait megtörő parányi szentély sziluettje. A kápolna ajtaját ottjártamkor nyitva találtam, azt egy vasrács zárta le, melyen keresztül a kápolna belülről is megtekinthető volt. Készítettem A kápolnához vezető lépcsősoris néhány fotót a kis kápolna belső teréről, és az oltárról. Mivel a kitobjektív 18mm-es (ekvivalens 27mm) nagylátó állásában is kevés volt, hogy a teljes teret befogjam, gonosz módon lőttem egy három expós panorámát. Gonosz magammal voltam, hiszen állvány és panorámafej nélkül kézből, előre tudtam, akkora parallaxis hiba lesz a képek összeillesztésekor, hogy még két hét után is sírva fogom retusálni. Mert hát az szokott lenni nálam szűk térben, közeli tárgyaknál. Valójában ilyen kirándulásokra sosem viszek magammal sem állványt, sem pedig panorámafejet, pedig számtalanszor megfogadtam, hogy fogok, de hát ha nincs nekem olyan otthon, akkor mégis hogyan? Vagy legalább ne 18mm-ről kezdődne a nagylátásom. Pláne egy fish-eye objektívről meg nem is álmodom. Mondjuk de, de azért előbb inkább egy állvány meg egy fej kellene, azzal azért már ellennék.

Túltéve magam mindezen gyötrő gondolatokon a kápolnától balra eső sziklaalakzatokon felállított kereszt felé vettem az irányt. Itt jobb kéz felől elhaladtam a kápolnát eredetileg felépítő Wendler Ferenc által a sziklába vájt barlanglakás mellett. Nincs valami jó állapotban a kégli, bejárata mellett hatalmas tábla hirdeti "Omlásveszély! Belépni tilos" és a nyomaték kedvéért drótkerítéssel el is van kerítve a szikla jórésze. Hát én szófogadó gyerek vagyok, nem keresem a bajt, nem mentem be, bár a megbontott drótkerítés arról árulkodott, hogy mások ezt már gond nélkül megtették előttem. Azért a drótkerítés ebben a környezetben meglehetősen tájidegen eszköz véleményem szerint.

A barlangot elhagyva körbejártam a masszív sziklaformáció tetején felállított keresztet, mely egyes források szerint Budaörs jelképe, bár a helyieket nem kérdeztem meg erről. A picit távolabb elszórt kisebb sziklaképződmények egyikére kiülve nagyszerű panorámában gyönyörködtem egy ideig. Alattam terült el Budaörs, az autópályát meg a Az Odvas-hegy (az a kopasz balra)bevásárlóközpontokat mondjuk hagyjuk, de kicsit távolabb balra a budaörsi repülőtér, Kamaraerdő, a Tétényi fennsík, szemben távolabb az Anna-hegy a budafoki víztorony, és egészen távol még a csepeli víztorony sziluettje is felismerhető volt halványan. A látványt nem elégeltem meg, de gondoltam jöhet egy kis változatosság és alkalmi páholyomban 180 fokot fordulva máris a budaörsi kopár hegyek vonulatait fürkésztem. Elém tárult az Odvas-hegy, mögötte a Farkas-hegy balra a Törökugrató. Egy darabig elvoltam az Odvas-hegyet éppen megmászó természetjáró csoport megfigyelésével, és látván, hogy milyen nehézkesen botorkálnak fel a meredek hegyoldalban (nekem úgy tűnt) rögtön el is dőlt, hogy azt ma már nem fogom erőltetni, inkább a közeljövőben visszatérek és egyesével vagy párosával bejárom a környék hegyeit.

 Ez volt az egyetlen példányMiután a csodás panoráma, a csend (azt mondjuk nem segítette elő az autópálya közelsége), valamint a gyengéden simogató mégis határozott légmozgás, na meg a sziklafotelben meditálással töltött idő segítségével a Zen átjárta lelkem, Buddha nyugalmával másztam fel a hegycsúcs minden egyes magaslatára körpanorámát fotózni. Mint említettem magam játszottam az állvány és a panorámafej szerepét is ezért a nadírral és a zenittel nem is próbálkoztam, kézből nagyjából 360°x70°szokott összejönni nekem, messze van még ez a gömbpanorámától. Gondolom roppant jól szórakozhatott volna az, aki látja az őrültet a hegytetőn a saját tengelye körü pörögve vadul lődözni minden irányba. Rajtam kívül egy teremtett lélek sem járt arra, így a siker elmaradt (sajnos később otthon a panorámák illesztésénél szintén).

Mint az várható volt virágok már nem igazán (igazán nem) voltak és néhány rovartól eltekintve állatokkal sem találkoztam. Azért egy kardoslepkével összehozott a szerencse, bár a pillangó nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a találkozást sokkal kevésbé véli szerencsének és velem ellentétben egyáltalán nincs hobbifotós hangulatban. A hegytetőről még letekintettem a Kálvária-domb felé  és mivel fentről nagyon szimpatikus arcát mutatta úgy döntöttem, hogy a hegyről a szépen kiépített lépcsősoron leereszkedve addig még elsétálok. A lépcsősor alján a Kőfejtő utca - Kőláb utca - Kisfaludy utca útvonalon jutottam el a Kálvária-dombig és a domb lábánál álló kis kápolnáig.

Maga a kálvária 14 szép ólomüveg stációjával a 174 méter magas dombon Kálvária kápolnacsigavonalban fut fel a domb tetején felállított szoborcsoportig. A stációk hátsó falára szerelt hatalmas elektromos bekötődobozok esztétikája világosban nem igazán emeli a kálvária fényét, sötétben azonban annál inkább, hiszen funkciójuk az ólomüveg képek éjszakai kivilágításának biztosítása. A Kálvária-dombról leereszkedve még készítettem egy (gondolom csak szerintem) hangulatos képet a dombról előterében a kápolnával, majd visszaindultam megkeresni még reggel hátrahagyott járművemet. Ekkor már siettem is egy kicsit, hiszen a leparkolás óta eltelt idő és a gyalog megtett út hosszával exponenciálisan nőtt a lehetősége annak, hogy nem találom meg az autót. Mondjuk nekem ez a hipermarket parkolójában is gondot okoz, pedig mindig a disznóval jelölt sorba állok, hogy el ne felejtsem.

Végül a kocsit könnyedén megtaláltam és ezt a roppant egészségesen eltöltött délelőttöt hazafelé két kifejezetten egészségtelen hamburger elfogyasztásával koronáztam meg.

GPS koordináták: É47.465042, K18.956560

 

Megjelenés: 2011. május 13. 08:00 | Szerző: GYGabor

Kategória: Fotós túrák, kalandok

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem