Címlap » Blog » Állatkertben

Állatkertben

Nemrég itt a blogon Csoki megosztotta velünk fotós vonatkozású gondolatait a Fővárosi Állatkertről. Bejegyzését olvasva kedvet kaptam a gyakorlatban is kipróbálni az általa tapasztaltakat.

Gyorsan visszakeresve megnéztem, az a "nemrég" kicsit több mint egy és egynegyed éve volt. Sajnos nálam az, hogy a gondolatot a tett csak ilyen távolságból követi sokkal többször fordul elő mint szeretném, úgy látszik túl hosszúak az idegpályáim. Persze az állatkertben sem tegnap voltam, hanem még október végén ami sokat nem szépít az előbbieken, pusztán rávilágít arra, hogy a bejegyzések írása terén sem szeplőtlen az aktivitásom, melyre bizonyosan sokkal találóbb kifejezés inkább a passzivitás.

A nyavalygás után a lényegre térve: általában minden évben tartalékolok egy késő őszi hétköznapot az állatkerti látogatásra. Amolyan mentális rebootként funkcionál ez nálam már évek óta, kimegyek a reggeli nyitásra és egész nap kint is maradok, kóválygok, elmélkedek, eszek perecet (bár a perec már sajnos köszönő viszonyban sincs azzal amilyen régen volt), és e kötetlen csavargás közben megpróbálom egy kicsit helyükre tenni magamban a dolgokat. Persze viszek fényképezőgépet is, de csak amolyan lesz ami lesz alapon, ha semmi érdekeset nem lövök akkor sem esek kétségbe (nem úgy mint máskor).

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/180s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/180s; f/5,6; 200mm; ISO800

Az ősz dereka pont megfelelő időpont, már elég kevés a látogató ahhoz, hogy zavartalanul mélyülhessek el a gondolataimban, de még általában éppen nincs annyira hideg, hogy az állatok merevre fagyjanak a szabadban, a néhány anyámasszony katonája faj kivételével többnyire még a kifutóikban tartózkodnak, ha mégis olyan nagyon fotózni akarnánk őket. Így tökéletesen meg is felelünk a Csoki által korábbi írásában felállított "ha valaki állatokat szeretne fényképezni az állatkertben, jobban jár, ha egyedül, egy kellemesen hűvös, hétköznap keresi fel az intézményt" alapvetés összes kitételének is. Mondjuk az sem árt, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy pont az etetés időpontja környékén tévedünk valamelyik szívünkhöz közelebb álló állat felállítási helye felé, ilyenkor ugyanis talán a kevés látogató miatt sokkal kevésbé tűnnek szégyenlősnek és akár egész pofás közelieket is tudunk lőni, ahogy ezeken a "cicás" képeken is látható.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/250s; f/5,6; 73mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/250s; f/5,6; 73mm; ISO800

Sajnos tény, hogy az én vázamon az ISO1600 érzékenység zaj szempontjából már csak marketing, így a Csoki által javasolt, az üveg tükröződéseit kivédeni hivatott polárszűrőt a fellépő fényveszteség miatt idén mellőznöm kellett. A borús időben a nagyon kevés fényben ahogy az a képek alatti EXIF adatokból is látszik már nem bírtam volna a remegős kezemből kitartani egy képet sem, állványt meg nem viszünk az állatkertbe, de esetleg a korlátok és más tereptárgyak kreatív felhasználása segíthet a gép stabil megtámasztásában. Persze a borongós szórt fényben az üveg szerencsére jóval kevésbé tükröződik, feltéve ha nem abuzáljuk szegény állatokat a vakuval, amit nem győzök kellőképpen elítélni és az elérhető eredmény szempontjából egyébként is tök felesleges. Nyilván azt így sem ússzuk meg, hogy a fotók elkészítése előtt egy ideig az üvegfelület viszonylag tisztább részeinek keresgélésével legyünk elfoglalva.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/125s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/125s; f/5,6; 200mm; ISO800

Mint az előbb említettem az állatkertben a vaku legyen tabu. Hogy ennek a böszme nagy cupákkal bíbelődő cicusnak ennek ellenére honnan a bánatból került a szemébe az a két szépen csillogó csúcsfény, arról fogalmam sincs, de elég jól mutat. Néha lehet szerencsénk is.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/180s; f/5,6; 160mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/180s; f/5,6; 160mm; ISO800

Látogatóként nem árt tudni és jobb felkészülni arra, hogy a Fővárosi Állatkertben nem csak az eddig bemutatott békés macskafélék élnek, hanem sokkal veszedelmesebb állatfajok képviselői is megtalálhatók, mint például a :

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II; 1/500s; f/5,6; 50mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II1/500s; f/5,6; 50mm; ISO800

prérikutya. Ez a teremtés maga az ördög, azt hiszem Csoki most aztán átkoz rendesen ezekért a képekért. Van ugyanis ennek az állatkának egy nagyon érdekes tulajdonsága: eddig akárhányszor fotóztam prérikutyát, ha a kész képeket megmutattam Csokinak az mindig azt eredményezte, hogy egy-két hónapon belül barátom úgy kezdte érezni, hogy a régi gépét kinőtte, ezért kénytelen-kelletlen beruházott egy új fényképezőgépre. Ezt hívjuk mi magunk között a rettegett "prairie-dog rule"-nak. Most, hogy ezt ilyen szépen elrendeztem már csak azt nem tudjuk, hogy barátom milyen modellt választ legközelebb, de nincs más dolgunk, mint kényelmesen hátradőlve várni a beszámolót az új gépről. Ezer bocsánat Csoki Nevetés.

Ám ezen apró rágcsáló nem csak Csoki családi költségvetésére jelent közvetlen veszélyt, hanem a fotós felszerelésünk épségére is, amit ha nem tanusítunk a kis döggel szemben kellő tiszteletet könnyedén megtapasztalhatunk magunk is. Általános érvényű szabály, hogy felső gépállásból fotózva a serényen tevékenykedő (nevezzük nevén a dolgokat, gátlástalanul és megállás nélkül zabáló) kolóniát, a képek nem lesznek túl izgalmasak, alább néhány példát be is szúrtam szemléltetésként. Persze, jajj de cuki meg minden, de semmi figyelemfelkeltő. Én ettől valami jóval érdekesebbet szerettem volna, arra gondoltam, hogy megpróbálom valahogy a talajszintről fotózni a bandát, de szomorúan könyveltem el, hogy az elválasztó üveg itt aztán igazán durván retkes, ami a kifutó lakóinak életvitelét ismerve egyáltalán nem meglepő. Kézenfekvő megoldásként az üvegfal felett átnyúlva gépeiket ravaszul a kifutóba belógató fotósok és a megrögzött perecdobálók elrettentésére az állatkert dolgozói egy eléggé nagy és kellően figyelemfelkeltő grafikával ellátott táblát is elhelyeztek itt, mely mindenkit figyelmeztet arra, hogy a kis jószágok igencsak harapós fogadtatásban részesíthetik a felelőtlen próbálkozókat. Én ilyen figyelmeztetések nélkül is mindig tiszteletben tartom a szabályokat, így természetesen eszembe sem jutott egy jobb kép kedvéért benyúlni a kifutóba. Dehogynem.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II; 1/1000s; f/5,6; 18mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II1/1000s; f/5,6; 18mm; ISO800

Erről a kalandomról csak annyit írnék, hogy aki így tesz készüljön fel rá, hogy a prérikutyák villámgyorsak és egyes egyedeik kifejezetten érdeklődnek a technika iránt. A fenti képen (sajnos éppen csak) látható példány egy pillanat alatt tűnt fel a frontlencse előtt, majd mire az autofokusz élességet fogott volna rajta már bőven az objektív közelpontján belül volt és a napellenző szélén köszörülte a fogait ezerrel. Gondoltam finoman visszahúzom a gépet de harcosunk szájzárat kaphatott, mert simán felemeltem a géppel együtt miközben lógott a napellenzőn. Még csak meg sem ijedt. Szóval a fotós részéről az ilyen vakmerő és eléggé el nem ítélhető, az állatkerti szabályokat figyelmen kívül hagyó magatartás pusztán két dolgot eredményezhet a képen: teljesen életlen prérikutyát az előtérben és a komikus jeleneten jóizűen röhögő teljesen éles ázsiai házaspárt a háttérben.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II; 1/1000s; f/5,6; 18mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II1/1000s; f/5,6; 18mm; ISO800

Egyébként tudomásom szerint a prérikutya az egyetlen faj az állatkertben amely fogságban is téli álmot alszik. Van egy olyan gyanúm, hogy ottjártamkor már csak napok lehettek hátra a takarodóig, mert az egész banda vadul zabált és a legtöbb példány valami elképesztően kövér volt. Ráadásul ilyenkor a mellső lábak vonaláig nem nagyon látszik nyári alkatukhoz képest változás, viszont a megszokott formát deréktól irgalmatlan puttony követi. Mókás látvány, de mégegyszer hangsúlyoznám mielőtt valamelyik példány orra előtt lóbálva fényképezőgépünket bármilyen könnyelműségre ragadtatnánk magunkat, a prérikutya ilyen puhos állapotban is villámgyorsnak bizonyul.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II; 1/500s; f/5,6; 35mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 AL II1/500s; f/5,6; 35mm; ISO800

A fenti képen szereplő példány például kész csoda, hogy nem szorul be a lyukba mint Micimackó, míg a lenti képen az látszik, hogy magasról fotózva tényleg nem lesz túl izgalmas a kompozíció, de itt már megelégeltem a folyamatos harcot a napellenzőm tulajdonjogáért.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/350s; f/5,6; 160mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/350s; f/5,6; 160mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/350s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/350s; f/5,6; 200mm; ISO800

Amennyiben pedig végképp meguntuk az élesség síkjából minduntalan kiugráló hiperaktív kis lények lencsevégre kapása során minket ért frusztráló élményeket, a kínlódást a zavaró rácsok eltüntetésével vagy a koszos üvegfelületekkel keressünk statikusabb témákat. Rengeteget fogunk találni.

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/60s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/60s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/250s; f/5,6; 200mm; ISO800

Pentax K200D; smc PENTAX DA 50-200mm F4-5.6 ED; 1/250s; f/5,6; 200mm; ISO800

 

Megjelenés: 2012. december 11. 00:21 | Szerző: GYGabor

Kategória: Képes krónika, Lencsevégre való, Pár mondatban

« vissza

Hozzászólások
Az oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadod ezt. Részletek Értem